2.fejezet: Barátság

Sziasztok! Itt az újabb fejezet, bár lehet kicsit unalmas lesz, az előzőhöz képest, de valahogy össze kell barátkozniuk! Egy kicsit felgyorsul az idő, de ez majd hasznos lesz! Sok izgalom várható a következő fejezetekbe. Kommenteket szívesen fogadok, és bocs a rövidsége miatt, most így jött ki!

Adrienn szemszög/

Amikor beléptem a szobámba, lehuppantam az ágyra. Annyira lefoglalt a matek lecke sokasága, hogy nem is vettem észre az épp ajtóban várakozó Joet, aki elképesztően jól nézett ki, pontosan egy retro szemüveget és egy sötétkék pólót, egy fekete nadrágot és egy fekete bőr dzseki féleséget viselt.

- Kip-kop. - mondta Joe nevetve, mintha már régóta ott állna.

- Ohh sajnálom, már régóta vársz ott az ajtóban? - kérdeztem tőle.

- Nem dehogy, nemrég jöttem. - válaszolta még mindig nyugodtan, és mosolyogva.

- Értem... Nos, akkor gyere, és ülj le ide az ágyra. - javasoltam neki, hogy ne ácsorogjon ott az ajtóban.

- Oké, köszi. - mondta, és már el is indult.

Annyira belemerültem a leckébe, hogy nem vettem észre hogy a könyvek beborítják az egész ágyat.

- Jaj bocs, mindjárt elpakolok! - mondtam, és már kapkodtam is fel a könyveket az ágyról. Amikor már megszabadítottam a könyvektől az ágyamat, akkor ő is lehuppant mellém.

- Hűha, te aztán nagy könyvmoly lehetsz! - viccelődött.

- Nem, nem vagyok az. - mondtam mosolyogva, de még mindig a házival voltam elfoglalva.

Miközben én erősen a házira koncentráltam, ő kivette a kezemből a matek könyvet, és a ceruzát.

- Kérlek, most ne tanulj! Ismerkedjünk meg jobban, beszélgessünk. - mondta, és közben a szemei az enyémbe fúródtak.

- Oké, meggyőztél. - csak ennyit tudtam mondani.

- Igaz az, hogy csak azért jöttél ide, hogy Ashleyt kiheverd? - kérdezősködtem, de minden szót csak nagyon finoman ejtettem ki a számon, mert tudtam, hogy neki még mindig fáj a dolog.

- Igen, ez igaz. - válaszolta, és az arca hirtelen komorrá változott.

- Sajnálom, nem akartam... - mentegetőztem.

- Semmi gond, de most ha lehet nem akarok erről beszélni. - válaszolta.

- Persze, megértem. - vigasztaltam.

A tornacipőmet piszkáltam, és éreztem hogy az ő tekintete az enyémet keresi. Felnéztem.

- És... van valami amit tudnom kéne rólad? Ami tényleg fontos? - kérdezősködött.

- Őőő... azt hiszem nincs, de mégis lenne valami; nem bírom a vért. - mondtam, és csak a földet bámultam.

- És neked milyen titkod van? - kérdezősködtem.

- Semmi... illetve, félek a szerelemtől. - mondta elmosolyodva.

- Értem... - válaszoltam elmosolyodva.

- És a neved? Mert még azt sem tudom. - kérdezte.

- A nevem Adrienn. - válaszoltam.

- Hát, akkor ez is megvolt, a fiúk is nagyon kíváncsiak voltak a nevedre. - motyogta lassan.

Elmosolyodtam, és kivettem a matek könyvet, és a ceruzát a kezéből. Az ő keze az enyémhez ért.

- Szeretném ha barátok lennénk! - a szeme ismét az enyémbe fúródott.

- Ezzel egyetértek. - mondtam mosolyogva.

- Hát akkor jó tanulást, és nyugodtan gyere át hozzánk ha gondolod.

- Oké, persze. - válaszoltam.

- Akkor én megyek is, jó tanulást! - és azzal elköszönt.

Amikor kilépett az ajtón, megkönnyebbültem. Nem tudom miért. De egyben hiányzik is. Félredobtam a könyvet ami az ő helyén virított. Egy párnát vettem el, és ráfeküdtem. Az ajkamba haraptam, és gondolkozni kezdtem a dolgokról. Hogy mi fog kisülni ebből a 'nyaralásból'. Majd meglátjuk. Addig is megcsinálom a leckémet.

Amint kész lettem, erőt vettem magamon, és átmentem a fiúkhoz. Kopogtam az ajtójukon. Joe nyitotta ki, amire számítottam. Amint beléptem a szobába, leültem egy pufira, és beszélgetni kezdtünk.

- Na, és mész holnap suliba? - kérdezősködött Kevin.

- Persze hogy megyek! - válaszoltam.

- Azt hittem kihagyod miattunk. - mondta Joe csalódottan.

- Nem tehetem, sajnálom. - mentegetőztem.

- Anya majd kivesz egy hétre... de csak majd a vége felé... - kezdtem bele megint.

- Na az sem olyan rossz... - mondta Joe boldogan.

- Úgy látom jó barátok leszünk. - kezdett bele újra Nick.

- Nagyon remélem! - válaszoltam reménykedve.

- És miért is választottatok minket? - kérdezősködtem.

- Ismerjük a nővéredet. Nagyon jó fej csaj... még a Breaking Dawn forgatásáról ismerjük... - kezdtek bele, egymás mondataiba vágva.

Így már minden világos volt a számomra. Nagyon sokat nevettünk és rengeteg témáról beszélgettünk... erről- arról, és nagyon hamar eltelt az idő olyannyira, hogy anya jött be szólni nekünk hogy vacsorázni kellene. Vacsora után mindenki lepihent. Másnap reggel én automatikusan mentem suliba. Tegnap megadtam nekik a mobil számomat, hogyha bármi gond van nekem is tudjanak szólni, nemcsak anyunak. Amikor odaértem a suliba, szokás szerint a barátokkal voltam, de rossz volt titkolóznom, mert nem sok titkom van előttük. Első órám matek óra volt, nem szerencsés, dolgozatot írtunk. Második óra földrajz, és gyakorlatilag végig SMS-eztem az egész órát Joeval. A többi óra már egész gyorsan eltelt. Ahogy hazaértem ledobtam a táskámat a nappaliba, Joe már ott várt a fotelban ülve. Lehuppantam mellé.

- Jó volt a földrajz óra? - kérdezősködött nevetve, mintha nem tudná.

- Igen.. tűrhető... - viccelődtem tovább.

- Tudod... - kezdett bele. Úgy érzem hogy itt biztosan el tudom felejteni Ashley-t. - komolyra változott a hangja.

Én nem szóltam egy szót sem.

- Hát jó... akkor én elvonulok tanulni egy kicsit. - szakítottam félbe a beszélgetést.

- Oké, menj. - egyezett bele.

Felálltam, és a táskámat a vállamra vettem. Éreztem ahogy Joe tekintete rám szegeződik. Én pedig csak besétáltam a szobámba. Ahogy beértem, újra ledobtam a táskámat, ezúttal az ágyra, és idegesen szedtem elő a könyveimet, miközben hajamat szántottam a kezemmel.

Az elkövetkezendő napokban nagyon sokat lógtam a srácokkal, szinte összenőttünk. Mindenen csak nevettünk, és én szinte mindig Joe-n lógtam, de szó szerint: 'Háti paciztunk'; felugrottam a hátára, és karjaimat a nyaka köré fontam. Sok minden történt ebben a 2 hétben. Eltelt két hét, és ez volt életem egyik legjobb két hete. Ez már biztos BARÁTSÁG!