4.fejezet: Következmények

Sziasztok! Itt a legújabb fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket! Azért hozok most ilyen gyakran fejezeteket, mert jövő héttől kezdődik a suli, és nem tudnák már olyan sokszor hozni frisst, ezért most annyit hozok, amennyit tudok! Kritikát szívesen fogadok! Jó szórakozást! Ez nem lett valami nagy eresztés, de egyszer egy ilyen is kell!

Adrienn szemszög/

A hídon állva sok mindenről beszélgettünk. A hídról elsétáltunk egy nagy füves részre, egy mezőre. Már 5-6.óra felé járt az idő, láttuk ahogy lemegy a nap. Ahogy odaértünk a mezőre, leültünk. Én szorosan Joe mellet ültem, szinte már az ölében. Egy becenevet is adott nekem, ami nem más lett mint az hogy "kicsim". Mi már egy pár vagyunk. Ő szeret engem, én szeretem őt. Mégis, nagyon féltem.

- Hé, hogy mondjuk majd el nekik? - kérdezősködtem.

- Te amiatt ne aggódj! Majd előállunk vele. - parancsolt rám, és megcsókolt.

- Hát jó... - mondtam bizonytalanul, amikor véget ért a csók.

- Holnap suli... - motyogtam az orrom alatt.

- Jaj ne! Nem hagyhatod ki?! - kérdezte csalódottan.

- Sajnos nem, de majd anya kivesz egy hétre. - mondtam neki nevetve.

- De az nem most lesz. - mondta, még mindig csalódottan.

- Jól van, de legalább majd itthon maradhatok. - motyogtam.

Pár perc hallgatás után, belevágtam abba, amitől nagyon féltem. Elsápadtam. Nem bírtam neki elmondani hogy én mit érzek most. Nagy nehezen elengedett karjai közül. Látta rajtam hogy valami nincs rendben, pedig eddig nagyon boldogok voltunk.

- Mi a baj kicsim? Olyan fal fehér lettél. Valami baj van? - kérdezősködött nyugtalanul.

- Nem nincs... csak... - dadogtam össze - vissza. - Csak... mi? - kérdezősködött.

Eltávolodtam tőle, majd belekezdtem.

- Joe, figyelj! Én nagyon szeretlek, de nem akarok egy 'pót barátnő' lenni. Úgy érzem mintha én lennék a 'pót barátnő' Ashley helyett. Mintha csak szünetet tartanátok, és én lennék a helyettese. Ezt érzem én most. - és azzal befejeztem a mondani valómat.

Már majdnem felálltam, amikor megfogta a karomat, és visszahúzott a karjai közé.

Én nem teljesen oda ültem vissza, hanem kicsit távolabb.

- Adri... - kezdett bele. - Én soha nem használnálak 'pót barátnőnek'. Ami Ashley-vel történt, az egy nagy félrelépés volt, és azt hittem, hogy soha nincs már vissza út. Azt hittem, soha nem kezdhetem már újra az életem valaki mással. Azért mondtam neked még amikor megérkeztünk, hogy félek a szerelemtől. De Ashley már a múlté, és kérlek ne is emlegesd többé. Soha nem tartottalak 'pót barátnőnek', és nem is foglak. - ezzel be is fejezte, és újra a karjai közé zárt.

Úgy döntöttem eléggé meggyőzött ahhoz, hogy elhiggyem neki nem csak egy helyettes vagyok. Örültem hogy ezt tisztáztuk. Ez megnyugtatott, egy időre. Már minden kételyem elszállt vele kapcsolatban. Még pár percig karjai közt tartott, aztán rászóltam Joe-ra hogy ideje indulnunk. Mivel két kocsival jöttünk, ezért sajnos külön-külön kellet hazamennünk. Ahogy beálltunk a kocsikkal a garázsba, Joe kézen fogott, és bementünk a házba. Ahogy beértünk a konyhába anya és a többiek kérdőn néztek ránk. Joe még akkor sem engedte el a kezem, de nem látszott hogy fogjuk egymás kezét, mert a háta mögé rejtette.

- Mégis hol voltatok? - kérdezte felháborodva Nick.

- Igen... ezt meg hogy gondoltátok? - kérdezte Kevin.

- Na de azért sikerült megbeszélnetek a dolgot? - bökte oldalba anya Joe-t.

- Neki elmondtad? - súgtam Joe fülébe.

- Nem... csak annyit, hogy beszélnem kell veled. - súgta vissza.

- Hé, mi ez a titkolózás? - kérdezősködött Nick, és látta, hogy nagyon közel állunk egymáshoz.

Joe hirtelen felemelte a kezünket a magasba. A fiúk először nem értették miért fogjuk egymás kezét. De aztán beugrott nekik.

- Ti egy pár vagytok?! - kérdezte Nick meglepődve.

- Igen! - vágta rá Joe. Én meg sem bírtam szólalni.

Mondta, hogy valamikor előállunk vele, de hogy ilyen hamar?!

- Gratulálok öcsi! - mondta Kevin, kicsit csalódottan, és közben megölelte Joe-t.

- Igen, én is! - mondta Nick nagy féltékenységgel a hangjában. Ő már nem ölelte meg Joe-t.

Anya meg sem tudott szólalni.

- Oké... akkor én bemegyek, kicsit fázom. Keresek valami melegebb cuccot. - mondtam, mintha el akarnék futni előlük.

- Oké menj. Majd később átjövök. - mondta, és egy röpke csókot ejtett ajkaimon, mintha ezzel akarna kérkedni, hogy ő kapott meg hármuk közül. Én pedig megkerülve Kevint és Nicket, bementem a szobámba.

Joe szemszög/

Ahogy Adri bement a szobájába, a fiúk is azt javasolták, hogy menjünk be a szobánkba. Sejtettem mi fog most következni, de csak hallgattam. Amint beértünk már bele is kezdtek a mondandójukba.

- Mégis hogy tehetted ezt? - kérdezte idegesen Nick.

- El kellet neki mondjam, mit érzek. Srácok, de ezt ti is tudtátok. - válaszoltam halál nyugodtan, mert tudtam, hogy Adri már az enyém.

- Abba egyeztünk meg, hogy amelyikünket jobban megkedveli, azzal lesz együtt. - vádolt meg.

- Hé, hé, srácok! Ne haragudjatok rám, nem bírtam volna ki, ha nem velem van. - csitítgattam őket.

- Ja persze, és gondolod nekünk ez így olyan jó?! - üvöltött rám Nick.

- Hé Nick! Bele kell törődnünk! - csitítgatta Nicket.

Ahogy befejezte a mondatot, Kevin odalépett Nickhez, és súgott valamit a fülébe. Olyan hangosan, hogy még én is hallottam. Szerintem ez direkt volt.

- Azért még nincs minden elveszve! Még lehet próbálkozni! - súgta Nick fülébe.

- Srácok, ne haragudjatok rám! - bocsánatot kértem.

- Semmi gond... - mondta már kicsit nyugodtabban Nick.

- Akkor én most távozom. Beszéljetek csak ki nyugodtan. - mondtam és az ajtó felé vettem az irányt.

- Kitalálom! Adrihoz mész, ugye?! - kérdezte féltékenyen Nick.

- Miért talán baj?! - kérdeztem vissza.

- Dehogy... dehogy... - válaszolt Nick helyett Kevin.

Ahogy kiléptem az ajtón, egyből Adri ajtója felé vettem az irányt.

Adrienn szemszög/

A szobámban voltam, de nem bírtam megnyugodni. Az erkély ablakom előtt álltam, és gondolkoztam. Mígnem, hátulról két kéz ért a derekamhoz, és átölelt. Akkor már tudtam, hogy Joe az. Még mindig ölelt.

- Mit szóltak hozzá?! - kérdeztem, és közben becsuktam a szemem.

- Hát... nem örültek neki. - jelentette ki.

- Nick?! - kérdeztem, és közben felé fordultam.

- Tombolt. - mondta, egyenesen a szemembe nézve.

Egy szót sem szóltam, csak a földet bámultam. Amikor elengedett karjai közül, idegesen leültem az ágyam szélére. Amikor meglátta hogy leülök, a derekamnál fogva kicsit megemelt, és a hátam mögé csúszott, úgy ölelt tovább. Így folytattuk a beszélgetést. Nick nagyon sokat jelentett nekem. Remélem, ez most sem fog megváltozni.

- Nagyon dühös volt?! - kérdezősködtem.

- Eléggé. - mondta Joe.

Legalább nem tartja előttem titokban az ilyen dolgokat. Gondolom elég jól kiosztották ott bent, nem is mertem igazából belegondolni.

- Összevesztetek? - kérdőre vontam.

- Igen... valami olyasmi. Ennyit ér a nagy Jonas testvériség... - viccelődött.

- Figyelj Joe! Én nem akarom hogy miattam veszekedjetek! Nem akarom hogy tönkremenjen köztetek az a nagyon jó, testvéri kapcsolat! Tudod mit? Majd én beszélek vele! - javasoltam.

- Rendben kicsim, ha te ettől jobban érzed magad, akkor oké. - egyezett bele.

- Nem is vettél elő valami melegebb cuccot. - jelentette ki.Ezzel a kifogással jöttem be a szobámba. Elfelejtettem.

- Jaj! Tényleg, elfelejtettem... nagyon feledékeny vagyok! - mentegetőztem.

- És... már nem is fázok. - viccelődtem.

- Akkor jó. - mondta nevetve.

Én már majdnem elaludtam a karjai között, pedig még nem is vacsoráztunk. Én nem voltam éhes, és Joe pedig úgy döntött, nem akar egyedül hagyni. Már nagyon álmos voltam olyannyira, hogy már a szemeimet is becsuktam. Joe is észrevette, hogy nagyon fáradt vagyok.

- Hé, el ne aludj! - ébresztett fel.

- Bocs, de tényleg nagyon fáradt vagyok, ráadásul holnap suli. - mondtam nagyon fáradt hangon.

- Akarod hogy itt maradjak éjszakára? - súgta a fülembe.

- Nem hinném hogy ez most jó ötlet, a tesóid már így is kivannak szóval... - motyogtam össze - vissza.

- Jól van, megértem. - mondta, miközben a hajammal játszott.

- Majd holnap suli után elmegyünk valahova? - kérdezősködött.

- Persze, elmehetünk. - egyeztem bele.

- Oké. Akkor hagylak pihenni. Holnap suliba kell menned. - mondta, és egy csókot adott a homlokomra.

Azzal elengedett karjai közül, és az ajtó felé vette az irányt.

- Jó éjt! - mondta.

- Jó éjt neked is. - mondtam halkan, az ágyon elterülve.

Joe kiment. Annyira sajnáltam Nicket. Látszólag nagyon megviselte a dolog. Holnap beszélek vele, nincs mese. Átöltöztem, és lefeküdtem aludni. Leoltottam a lámpát, és elaludtam.